Sziasztok!
Hiszitek vagy sem, megint ünnepeltük a szülinapomat! Most külföldön, ahol egyébként most jártam először... Bíró mamáék Dobronyban laknak és még eddig nem volt alkalmam meglátogatni őket. Gondolhatjátok, mennyire vártak már. Így hát szombat reggel felkerekedtünk (jó korán fel lehetett kelni végre) és elindultunk Apa, Anya, Janó és én. Elég jól viselkedtem az úton, de ez érthető is, hisz velem volt Rudi, a rénszarvas barátom, akinek egy perc pihenőt sem hagytam, majdnem végig énekelnie kellett a Jingle Bell-t. Anya mondta is, hogy tisztára karácsonyi hangulatba került. Arra nem emlékszem kristálytisztán, hogy milyen is (hisz még olyan pici voltam akkor), de én jól szórakoztam azon, hogy sikerül bekapcsolnom a zenét :)
Ebben a házban laknak nagyiék. A tó partján áll a ház, ami egyébként nem is tó, hanem egy nagyobbacska patak. Voltak benne vadkacsák, de annyira esett az eső, hogy nem tudtunk közel menni hozzájuk.
Ez a kutyusuk. Nincs neki neve, de nekem nagyon tetszett így is. Vau-vau-nak neveztük el anyuval. 
Ezek itt apa régi játékai, olyan öregek már, hogy szegény kutyus és maci nem is lát. (eltűntek a gombszemeik, de így is aranyosak. És nagyi is, amiért megkereste nekem őket)
Ezt a lovacskát kaptam ajándékba, láthatjátok, Apa is jól szórakozik rajta. Tud nyeríteni, és poroszkálni. Nem apa, hanem a paci :)
Meglátogattuk apa nagymamáját is, aki nekem a dédim, és úgy, de úgy megszerettem egy pillanat alatt! Odabújtam hozzá, megsimogattam az arcát és sokat integettem neki. 
Janónak sikerült lefotóznia azt a pillanatot, amikor próbálkoztam a kapaszkodás nélküli állással. Pár másodpercig már képes vagyok egyensúlyozni, főleg, ha valami épp leköti a figyelmemet. (Ekkor épp kölesgolyót majszoltam)
.jpg)
Készítettünk közös fotót is. Még mindig én vagyok a legkisebb rajta... Pedig én olyan gyorsan növök. (Ja, ma mért meg a védő néni: épp 80 cm és 5 gramm híján 10 kilogramm vagy vagyok)
Délután sok vendég érkezett, mindenki nagyon kedves volt velem, csak én már egy egész kicsit elfáradtam, és nem tudtam annyit mosolyogni, mint szerettem volna.
Köszönöm mindenkinek az ajándékokat, a látogatást, ígérem, hogy újra megyek majd Dobronyba.
