Sziasztok!
Nyár novemberben?! Hogy ez miként lehetséges? Nos, én segítek megtalálni a megfejtést. Az ember kicsi fia felül egy repülőgépre, kibír úgy kábé három és fél óra repülést és mindjárt kellemesebb klímában találja magát. Legalábbis én így csináltam. Vittem persze magammal a szülőket és Évát (szerelem, nem tagadom), hisz nélkülük unalmas lett volna egy egész hétig.
Akkor most meséljek?
Egy bő héttel ezelőtt korán ébresztettek anyáék, amit nem nagyon értettem, hisz mindig az a kérésük, hogy jó sokáig aludjak. Szóval már 6 óra előtt fel kellett kelnem, és megláttam a hatalmas bőröndöket. Egy kicsit bepánikoltam, hogy elmennek nélkülem a szülők valahová, hiszen még Éva is megjelent korán nálunk. Nem is akartam hinni nekik, hogy velük tarthatok, csak akkor, amikor már mindannyian kocsiba szálltunk. Néhány óra autózás után (valami útdugulás miatt eléggé késve) a repülőtérre érkeztünk. Így legalább nem kellett a váróteremben sokat unatkoznunk és mihamarabb bebizonyíthattam anyának, feleslegesen aggódott, engem egy csöppet sem zavar a légi utazás...
Itt láthatjátok a bizonyítékot, hogy nem vesztegettem az időmet, becsajoztam a repülőgépen nyomban...
Még az egyiptom terminálban sem kellett nélkülöznöm a gyengébbik nemet.
A szállodába érve pedig azonnal hazacsörögtem az otthon-maradtaknak.
Aztán pedig, hogy a felnőttek is elfeledjék a fáradtságot, bohóckodtam nekik egy keveset. :)
Ezt a képet nagyapámnak küldöm, láthatja, hogy egészen baba-magasságba is lehet kapcsolókat felszerelni, ami nagyon megkönnyíti a szülők dolgát, hisz nem kell a magasba emelni a gyerkőcöt, ha annak fontos kapcsolhatnéka támad...
Persze az érkezésünk másnapján már végre belemehettem a tengerbe, hisz előtte este hiába kértem anyát, nem engedett a vízbe.
Éva barátnőm is eléggé élvezte a társaságomat, a tengert és a napsütést :)
Láthatjátok, egy csöppet sem féltem a víztől, tetszett, ahogy a hullámok csikizték a lábamat.
Volt olyan, hogy készítettek nekem ún. "külön tengert", kicsikét, mint amilyen én vagyok. Ez azért volt igazán hasznos, mert a játékaimat nem tudta elsodorni a huncut hullám.
A víztől valahogy mindig megéheztem, de valami apróság mindig akadt a táskában, hogy csipegethessek ebéd előtt.
Az is nagyon jó volt ebben a nyaralásban, hogy apa egy egész hétig nem ment dolgozni és így sokkal többet lehetett velem, nyúztam is jó sokat...
Néha elengedtem a szülőket, hogy búvárkodjanak pár órát, én addig jól elszórakoz-tattam Évát. Garantáltan nem unatkozott.
Apa azt mondta, hogy a merülés közben is eszébe jutottam sokszor.
Ezen a képen pedig állítólag anya látható merülés közben, hát ezt nehezen hiszem el. Szerintem inkább egy fóka ez :)
Amíg ők merültek, én addig sem zavartattam magamat, szép nyugisan sziesztáztam, hogy kipihenten várhassam őket. Illetve, amikor visszaérkeznek, és felébresztenek, akkor friss és üde legyek... 
Kölcsön ágy volt, elég kicsi, de a célnak megfelelt.
Néhány délután elvittem a csajokat a játszószobába, ahol megtanítottam őket rajzolni és mágneses darts-ot dobálni.
Itt épp azt tanítom anyának, hogy melyik a zöld színű kréta.
És próbáltam rábeszélni, hogy vigyük haza ezeket a labdákat, de anya szerint később is csak nehezen tudnék velük focizni.
Utolsó napon még arra is maradt energiám, hogy Évának mutassak néhány virtuóz mozdulatot....
Sajna be kell valljam, hogy az utolsó egyiptomi éjszakám és a hazautazás nem volt valami fényes, mert a mandulám vacakolni kezdett. Nagyon lázas lettem, és szomorú.
Ezen a képen láthatjátok, elég vacakul éreztem magam. Minden kedves utastársamnak megköszönöm a türelmet és üzenem nekik, hogy úgy tűnik: meggyógyultam.
