Sziasztok!

Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki végre rászánta magát, hogy reagál pár sorban a bejegyzéseimre. Azokat pedig üdvözlöm, akik még nem, és biztatom, hogy bátran tegyék meg, nem fog fájni.

Sokan felhívtatok tegnap a 1. szülinapom alkalmából. Igazából, még csak mosolyogtam azon, hogy Anya odadugja a fülemhez a telefont, és végre hallok is benne valami hangot. (Ugyanis néha megkaparintom a telefont és bölcsen a fülemhez teszem, de hiába beszélek bele, "he-he-he" senki nem válaszol.)

Nagyon kedvesek voltatok, hogy gondoltatok rám, képzeljétek, több képeslapot is kaptam. Ha megtanulok puszit adni érte, ígérem, meg fogom köszönni.

Még a napocska is kisütött a tiszteletemre, így nyugodt szívvel vitt anya újra hintázni a játszótérre, ez már eleve jó indítása volt a szülinapomnak. Tehát így fest egy igazi 1 esztendős baba!

Este apa korán hazaért a munkából, hozott nekem tortát, vagyis két tortát és lufit olyan sokat, hogy elámultam teljesen.

Nem nagyon tudtam mire vélni ezt a torta dolgot, de a gyertya nagyon tetszett, főleg amikor végre közelebb is hozták hozzám.

Képzeljétek, anya még azt is megengedte, hogy a krémbe belenyúljak az ujjacskámmal. Én magam nemigen akartam megkóstolni, hisz épp előtte vacsoráztam, de Anya örült, amikor ő nyalogathatta le a kezecskémről.

Aztán még egy rövid bumm-bumm is volt kint, ahhoz fel is kellett öltöznöm, és az az igazság, ilyen közelről nem is olyan érdekes a tűzijáték, mint inkább kicsit félelmetes is, így aztán sokáig nem zavartuk a szomszédok nyugalmát.

Ezen a fotón már megint teljes volt a nyugalmam. Anya szerint a hét törpe legkisebbjére hasonlítok rajta.

Ezeket az ajándékokat kaptam a szülinapomra. A drót-labirintus a finommechanikus mozgásomat fejleszti és a koncentrációmat (a védőnéni ajánlásával) elég jó, csak egy kicsit idegesítő, hogy SEHOGYAN SEM JÖNNEK LE A GOLYÓK!!!!!!!!!!!!!!!

Az új labdámban pedig az a nagyon szuper, hogy világítva villog a sötétben, így még áramszünet idején is tudunk labdázni. Tegnap ki is próbáltuk a sötétben. Elég izgalmas...

Képzeljétek, a lufijaim reggelre eléggé megfáradtak, már csak épp lebegtek a padló felett. De így aztán nagyon jó mászás közben üldözni őket. Egyszerű ajándék, mégis csodálatosak. 

Bizonyára több olvasóban is felmerült a kérdés, hogy miért csak ilyen szűk körben ünnepeltünk. Sajnos a család egy része beteg lett, ezért nem merték vállalni a látogatást (ezúton is gyors gyógyulást kívánunk nekik). Apa pedig ma hajnalban elutazott külföldre és ha ő visszaérkezik, akkor fogunk egy nagy családi banzájt csapni. Sőt, olyat is hallottam a szülőktől, hogy meglátogatjuk Dobronyban az ott élő nagyiékat és rokonságot is. (Már kész is van az útlevelem) Szóval ez amolyan bevezetés volt a hosszas buliba.

Ja' és majdnem elfelejtettem, hogy a nádudvari nagyitól már kaptam is ma ajándékot, egy búgócsigát. Csak még nem volt időm lefotóztatni vele magamat, de meg fogom kérni anyát, csak most hagyják, hogy aludjak egy nagyot ebéd után.