Magunk sem hisszük, hogy már el is telt a március, és nem voltunk képesek egynél több bejegyzést írni. Sajna az egész család beteg lett, szerencsére azonban én csak néhány napig voltam náthás, de amit én írtam volna nektek, azt úgysem értenétek meg. Szóval jobbnak láttam, ha mégis Anya írja tovább a naplómat.

Egyelőre ezt a tányérkámat még csak rágicsálásra használom, de arra tökéletesen megfelel. Néha megesik, hogy túl szeleburdi vagyok és akkor a kemény szélével megütöm a számat, a homlokomat, vagy az egy icipici kibújt fogacskámat. Amivel egyébként már nagyon jól tudok harapni ám, erről Apa tudna nektek mesélni, hogy milyen erős és éles az a fog :)

Mindig kitalálok Anyunak valami új bohóckodást, hogy amikor ébredés után rámtalál az ágyikómban, akkor meglepődjön.

 Amit érek, azt én megragadom... Még fürdés közben is találok valamit, amibe bele tudok kapaszkodni... Kicsit huncut vagyok :)

 Rettentesen hangosan bírok kiabálni és sikítozni, amikor jó a kedvem, olyankor is. Ami most a legjobban tetszik, az a kávéfőző, hiszen villog a gombja, hangosan darálja a kávészemeket és csorog belőle a csészébe a kávé. Apával együtt főzzük majdnem mindig és én is bepörgök tőle :)

És persze egy pillanatra sem szabad magamra hagyni a heverőn, mert már nagyon virgonc vagyok.

Apa átalakította a babakocsimat nagyfiús sportfazonra. Így végre kilátok belőle, hisz olyan érdekes dolgokat látok sétálás közben.