Sziasztok!

Az utóbbi egy hétben nem nagyon történt velünk semmi különös. Most gyakorolgatom az összes eddig megtanult gyakorlatomat. Elég jól megy már a felülés (Anya segítségével, de a fejecskémet már egyedül is képes vagyok megtartani) és a hason és háton kúszás (persze az is csak úgy, hogy megtartják a lábamat és én kitolom magam, ám egyre jobban élvezem). Sokat beszélek Anyuhoz, egyik délután teli szájjal is próbáltam valamit beszélni hozzá, közben pedig a szép kis szemeimmel nagyokat pislantottam. Teljesen odáig volt Anyu a gyönyörűségtől.

Rá is fér egy kis kedveskedés, mert eléggé szomorú az utóbbi napokban. Sajnos Imrus unokatestvérem kórházba került és csak nehezen és lassan gyógyul meg. Bízunk benne, hogy a Karácsonyt már otthon töltheti a kedves családjával. Mindannyian drukkolunk neki, hogy legyőzze a vírust és gyorsan felépüljön. Sok puszit küldünk neki!

Tegnap életemben először ettem mást, mint az anya tejecskéje. Dr. Andrea javasolta, hogy nyugodtan megkóstoltathatják velem a banánt. Így aztán tegnap a délutáni alvás utáni, kicsit még bágyatag perceimben egy pici kanálka banánpürét kaptam a számba. Aranyosan cuppogtattam. Nem nagyon értettem, hogy mi ez a furcsaság, de eléggé ízlett nekem. Anya megígérte, hogy majd máskor is ad ilyen nyalánkságot.

Apuval épp mérkőzést nézünk. Ha rajta múlik, akkor nagy sportrajongó lesz belőlem...

Nagyon erősen bírok ám szurkolni.

És Apával jó mulatság a fürdés is. Minden bánatomat elfelejtem, ha vele pancsikolhatok.

Csak fürdés után nagyon bebugyolálnak, és azzal viccelődnek, hogy úgy nézek ki, mint egy öreg néni. Aztán pedig csodálkoznak, ha ezen nagyon kiborulok :)