Szevasztok!
Igazi nagyfiú vagyok már, túléltük életem első nyaralását. Vagyis sokkal jobban sikerült, mint anyáék számítottak rá (no, de tőle már megszokhattuk, hogy mindig a legrosszabbra készül fel). Egészen meglepő módon sokkal jobban viselkedtem, mint itthon szoktam. Hogy mi lehetett az oka? A levegőváltozás, a Balaton, a társaság, vagy csak hogy több időt tölthettem Apával? Nem tudni, de a tényen semmit sem változtat.
Akkor most jöjjenek a részletek szép sorjában, ahogy eszembe jut...
Hétfőn ebéd után szépen elszunyókáltam, ahogy szoktam, így anyáéknak volt idejük végiggondolni, hogy mire is van szükségünk ha elindulunk itthonról. (Apa kocsija talán még soha nem volt így megpakolva) Amikor felébredtem, még bezavartam egy kis desszertet és már útra is keltünk. Szépen telt az első félóra autózás, de aztán már nagyon igényeltem a figyelmet. Többször is megkértem :) a szülőket, hogy tartsunk egy kis szünetet. Hosszú volt az út Pestig tartó része. De szerencsére a főváros forgalma nekem nagyon tetszett (lehet, hogy Apának nem annyira) szerettem nézegetni a nagy kamionokat, amitől bedugult az egész Hungária körút. Olyan sokat láttam, hogy egyszer csak elfáradt a szemem, és csak egy pillanatra le akartam csukni, és úgy elszundikáltam, hogy csak Balatonbogláron ébredtem fel.
Amikor megérkeztünk, már várt a Szanyi Km család (vagyis épp elszaladtak a boltba harapnivalóért, de pár perc múlva már meg is érkeztek) amíg apa bepakolta a cuccainkat, addig én felfedeztem a terepet. Jó kis kert volt ott, hinta, homokozó, függőágy, gyerekpancsizó, egy igazi baba-paradicsom. Este már együtt vacsoráztunk.
Kedden ébredés után (én nagyon rendesen aludtam a hordozható útiágyamban) szépen eljátszadoztunk a kicsi Krisztával, azaz mindenki megpróbálta lefoglalni a figyelmünket. Majd felszedelőzködtünk és elsétáltunk a partra. Én mondjuk nem tudtam mi az, és annyira akkor még nem is érdekelt, így el is szundiztam picit, de ez az erőgyűjtés épp jó volt a nagy pancsizás előtt. Hiszen ha már ott vagyunk, mindenképp ki kell próbálnom, milyen a magyar tenger. Kicsit hűs, és izgi, de azért nagyon tetszett. Jól esett odabújni anyához fürdés után.
Szerdán korán ébredtem, és sehogyan sem sikerült visszaszundiznom, ezért, hogy ne verjük fel az egész házat, Anya elvitt sétálni. Kicsit borongott, de sétához épp jó idő volt. Megnéztük a hattyúkat és a vadkacsákat, de láttunk sirályt is (furcsa egy hangja volt). Délután bográcsban pörköltet főztek a felnőttek, mi gyerek pedig felválta aludtunk hosszan. (hiába, nem volt aznap strandidő)
Este ugyan bemerészkedtünk a vízbe, de nekem nem tetszett napsütés nélkül, és ennek hangot is adtam.
Csütörtökön Apának dolga volt Budapesten, ezért néhány órára magunkra hagyott, de így sem unatkoztunk és amikor délután már készültünk a Balcsihoz, már meg is érkezett. Talán ekkor élveztem legjobban a fürdést, sokáig voltunk a vízben, teljesen bepörögtem tőle
Este sajna már készülődtünk is hazafelé, mert csak ilyen rövidre sikerült Apának elszabadulni a munkahelyéről. És az éjszakai tápszeremet már az autópályán fogyasztottam el és szépen húztam a lóbőrt Budapestig. Ott a kivilágított város megint nagyon izgalmas volt, tágra nyitott szemmel és szájjal néztem. Majd' amikor már nem volt semmi érdekes, visszaaludtam, egészen hazáig.
Köszönjük, hogy veletek nyaralhattunk Szanyi KM család!
Anya azóta is folyton ezt kérdezgeti tőlem: Ákos, menjünk pancsizni a Balcsiba?
Ami még fontos: a kicsi Krisz már szépen totyog, sajna még nem tudja elmondani ő sem, hogy épp mit szeretne enni, ebből volt egy kis bonyodalma nagy Krisztával. Néha sikítozott és én ettől megijedtem, de alapvetően tetszett nekem a csaj...
Én pedig nagyon jókat ettem, jóval kevesebbet nyűgösködtem, mint általában szoktam. Megtanultam integetni.
