Halihó!
Képzeljétek el, hogy megdöntöttem a saját rekordomat kedden éjjel. Eddig is -kíméletből- sokáig hagytam aludni Apáékat majdnem minden éjszaka, de ez még hosszabb volt, 7 órán keresztül szunyáltam. Anya hajnalban benézett rám, mert nem akarta elhinni, hogy ilyen sokáig bírom húzni a lóbőrt. Viszont reggel már olyan nagyon éhesen ébredtem, hogy a vasszöget is meg bírtam volna enni, de a fogaim még a mai napig nem bújtak ki.
Szerda délben eljött hozzám a nagymamám, délután hármasban elmentünk a babaáruházba (félreértés ne essék: babaholmikat árulnak, nem babákat) és választottunk nekem egy pihenőszéket. Apa meg tudta érteni az igényemet, mert már évek óta vágyik egy olyan Joey-féle relaxfotelre.
Láthatjátok, nagyon kényelmes: dönthető a hát- és ülőrésze, jó puha az anyaga, hintáztatható, vannak rajta játékok. Viszont van egy hatalmas hiányossága: bármerre fordultam benne, sehol sem ad tejecskét. És sajna Anya nem tud bebújni hozzám. Ezt egy kicsit nehéz elfogadnom, de azért próbálom szoktatni magamat a gondolathoz, hogy nem minden ébren töltött percet kell evéssel tölteni. (Legalábbis Anya ezt állítja...)
Pedig annak is haszna van, hiszen sikerült a 4 kilós súlyt elérnem végre. De azt mindig elfelejtem, hogy ha túl sokat szopizok, akkor borzasztóan fájni szokott a hasikám és néha még az is megtörténik, hogy a gyomrom nem bírja magában tartani a sok tejecskét.