Az utóbbi napokban nem írták le Apáék az életem történetét. Nem mintha nem történt volna velem semmi lényeges, vagy alábbhagyott volna az érdeklődésük, csak épp mindketten nagyon lefoglaltak voltak. Apa újra dolgozik, sokkal kevesebbet találkozok vele, mint a múlt héten, Anya pedig kap elég feladatot tőlem.

Egy hét a felnőtteknek nem hosszú idő, de egy ilyen pici emberke életében, mint én sok- sok új dolog történik. A legfontosabbnak érzem, hogy kinőttem az 56-os méretű ruhácskáimat, és a NewBorn pelus is kicsinek bizonyul mostanában. Ezt Anya onnan veszi észre, hogy rendszeresen elázik a lepedőm alvás közben.

Már megszámolni sem bírom, hogy milyen sokszor fürödetett meg Apa, aki egyre ügyesebb, így már nem is félek annyira. Ezt azért nem kötöm az orrukra, sírok azért még jó hangosan, mert különben túl sokáig áztatna Apa, és akkor Anya hiába vár engem a vacsorámmal. Egyébként nehogy azt gondoljátok, hogy nem vagyok hálás Anyunak a sok törődésért, amikor csak tehetem kifejezem neki szeretetemet. (Majdnem minden tisztába tevéskor sikerül megöntöznöm, hiába is akarna kicselezni :) És különben is, nem hagyhatom, hogy elhervadjon szegény.

Anya legtöbbször nem velem alszik el este, azt mondja azért, mert még sok dolga van. De minden éjjel jön megetetni, és olyankor itt is marad egészen reggelig. Nekem elárulta, hogy velem könnyebb visszaszunyókálni, mint Apával, mert ő hajnaltájt már nagyon "hangosan alszik".

Nagyiéktól kaptam egy csilingelő, forgó szerkezetet, amit Anya felszerelt a pelenkázázó fölötti polcra, ha nagyon hangosan sírok, akkor be szokta kapcsolni. Nem nagyon értem még, hogy miért. Lehet, hogy ezzel méri a hangerőmet, így aztán mindig próbálok olyan hangosan sírni, hogy elnyomjam a hangját. De megérthetitek, levegőt nekem is vennem kell néha, így pár pillanatig biztosan a zenegép nyer. Olyankor figyelni is szoktam, hogy milyen helyes állatkák forognak a muzsikára, ez tetszik.

Már háromszor járt nálam a kedves védőnéni, legutóbb kezelte a sebet a pocimon, ami szerencsére már szépen be is gyógyult, így leesett a csonkja. Ezt Anya egy csöppet sem sajnálta, mert így könnyebb lesz hamarosan a fürdetés nem kell félteni a víztől.

Minden délután ki szoktunk menni levegőzni, ugyan még csak a kerítésen belül sétálgatunk, de megígérték, hogy hamarosan babakocsiba szállok és korzózok egyet a környéken.

Autózni is szeretek, egyszer már Apa elvitt minket a körzeti doktornénihez látogatóba. Ez elég jó mulatság volt, főleg azért, mert a doki néni megdicsért, hogy jóképű kölyök vagyok.