Sziasztok!
Ma lettem 3 hónapos. Szeptember 23-án, pont ebben az időben, Apa épp elbúcsúzott anyától, s egyedül maradt a szülőszobában. Miután anyát kitolták, az utolsó nővérke még annyit mondott, egy pillanat, s már hozzák is gyereket! Tényleg nem telt el 10 perc sem, talán még 5 sem, amikor egy nővérke visszatérvén a szülőszobába, felcsillanó szemekkel kérdezte apát: "hallotta a sírást? Megszületett!"
Újabb 1-2 perc, s már ott is voltam a szülőszobában, apával! :) Hát, valahogy így kezdődött...
Úgy gondolom, ez már mérföldkőnek tekinthető. 3 hónaposnak lenni, már nem semmi! Ezért, számot kell adjak, mi mindent tanultam meg eddig a világról.
Az elmúlt hetem elég mozgalmasra sikeredett. Sokat kocsikáztunk Anyával. Többször is voltunk apa munkahelyén, na meg anya munkahelyén is. Mindkét helyen szimpatikusak a lányok, s szépen mosolyognak nekem, amit én szeretek! Az utazgatást, azonban, már egy kicsit untam a végére. Nem a kocsikázást, mert az jó, de a sok öltözés/vetkőzés... Meg az sem jó, ha sok cucc van rajtam, s bent nagyon meleg van. Szóval, egy picit nemtetszésemet fejeztem ki néha ezzel kapcsolatban. Ez mindjárt az egyik dolog, amit az elmúlt 3 hónapban ösztönösről tudatosra fejlesztettem. Már tudom irányítani a felnőtteket akaratom szerint. Ha akarom, szólok nekik, elég hangosan, hogy észrevegyék. Tudok hisztizni és jutalmazni. Sírni, s mosolyogni. Ha fekszem épp, s szeretném, hogy felvegyenek a kezükbe, már tudok homorítani, s ezzel jelezni, testbeszéd szinten is, akaratomat. Ez ugye, nem is rossz egy 3 hónapos emberkétől? :)
A napokban megtanultam cumisüvegből enni. Eleinte idegesített, de rájöttem, az is étel, még ha nem is finom anyatejecske. Ehető, s a pocimnak kell ám a sok étel. Megígértem anyának, hogy szilveszterre elérem az 5 kg. Kicsit elszámoltam magamat, mert már most is több vagyok. 5,2 . (Anya kijavította Apát, mert még csak 5020 gramm vagyok :)
Anya mostanában készít nekem olyan finomságokat, mint almapüré vagy répapüré. Nagyon szeretem, főleg az almát! Kiskanállal etet. Ezt is jól csinálom már, s egyre többet eszek meg így is! :)
A fejtartással sincs már gondom. Nagyon erősen tudom tartani magamat! Ha segítenek, megy a felülés, tudok kúszni, ha van hol megtámasztanom a lábamat! A kiságyamban gyakran 90 fokos fordulatot is elvégzek a tengelyem körül 1-1 alvás alkalmával.
Meg tudom fogni egyik kiskezemet a másikkal. Már a tárgyakat is jó közelítéssel eltalálom, s néha, 1-1 pillanatig meg is tartom őket, bár az jobban szórakoztat, ha a csörgőt eldobom. :)
Hát, szóval, egész ügyes vagyok már!
Dr. Andrea szerint nagyon okos is. Nem tudom, miért hiszik, hogy nagy szám az, ha szemkontaktust teremtek azzal, akire épp figyelek, vagy aki hozzám beszél. Nyilván oda kell rá figyeljek, mert egyszerűen a felnőttek nem képesek értelmesen beszélni! Nem ismerik a babanyelvet! Kénytelen leszek én megtanulni az ő nyelvüket, ha azt akarom, hogy szavakkal is kommunikáljunk...
Mesélek egy kicsit az itthoni történésekről is. Mostanában az a módi, hogy anya mindent becsomagol. Biztosan szórakoztatja, hogy mindenféle dolgokat színes papírokba csomagol. Már egy nagy kupac papírba csomagolt dolog áll a TV-s szoba egyik sarkában. Valami készülődik, szerintem. Nektek nincs ilyen érzésetek?
Már megint volt itt a doktorbácsi, s egy nagy szurit adott a fenekembe. Anya izgult, nagyon. A doktorbácsi is, mert valami gyógyszert emlegetett, amit a fenekembe kell dugni, ha lázas lennék. Nem értem, mit izgultak, nem vagyok én anyámasszony katonája! Nem lett semmi bajom! Egy picit melegebb volt a kobakom, mint máskor, na de, azért... a fenekembe nem kell ám dugni semmit! Onnan kijönni szoktak dolgok! Nem is akármilyen, s akármekkora dolgok! Mostanában elég szépen termelek reggelente! De apa azt mondta, erről nem illik beszélni, úgyhogy nem mesélem el nektek, mekkora kupacokat s milyen sötét, érett állagúakat szoktam mostanában kinyomni magamból!
A fürdéseket továbbra is nagyon élvezem. Már úszni próbálok! Sokat pancsikolok, de sajna, kezdem kinőni a kádat. Már alig férek benne. Igazán kinyújtózni sem tudok. Apa azt ígérte, vesz majd nekem nagyobbat, vagy, fürödhetek anyával a nagy kádban! az olyan hatalmas... Jó lenne... Ma talán ki is próbálhatom! :)
De most elég is mára, mert kicsit elfáradtam. Igazán írhatnátok, kedves olvasók ti is nekem! :)
Anya és apa azt üzeni mindenkinek, aki olvas, legyen nagyon boldog Karácsonyuk! Azt én még nem tudom micsoda, de remélem, szép dolog! :)
