Halihó mindenkinek!

Az első fotó is ezen a héten készült, sétáltunk a játszótérre és állattal is találkoztunk, tehát épp a témába vág, ezért mindenképp megosztjuk veletek.

Amerre lakunk, sok fekvő rendőr van telepítve, hogy ne száguldozzanak az autók, most a sétaútra is elhelyeztek egyk fekvő-járőrt, hogy lassítsák a babakocsi forgalmat. Mi mindenesetre meglehetősen lassan haladtunk, mert ez a drága cica mindig lefeküdt a járgányom elé. És én ezt egy kicsit sem bántam. Anya is csak lefotózni tudta, hiszen szolgálatban a cica sem engedhet akárkit a közelébe, még simogatásra sem.

Tehát a hétvégén elcsaltuk Apát az állatkertbe, mert már régóta készülünk, de láthatjátok a képeken, hogy ő is nagyon élvezte a kirándulást. A kis kecskegida pedig éppolyan kíváncsi volt, mint amilyen én vagyok. Ő is még csak most fedezi fel a világot...

Anyával a kedvenceink a zsiráfok voltak, ők olyan hatalmasok, mégis nagyon szelídeknek tűntek. És persze viccesek, amikor a földről akarnak legelészni.

És én is egy csúcs cukorpofa vagyok, amikor mutatom a kezecskémmel, hogy ott látható a zsiráf!

Aztán megkergettük anyával az állatkert legszelidebb állatát, azt a gólyát, aki szabadon sétálgathat. Akartam kérdezni tőle valami nagyon fontosat, erről a babaszállítás témáról, de nem állt szóba velünk. Azt hittem, hogy megtudhatom végre, lesz-e valaha tesóm. De erre az infóra úgy tűnik várnom kell...

A másik kedvencem a gepárd volt, akit nagyon bátran egészen közelről közelről megszemléltem. Még akkor sem ijedtem meg, amikor rám akart ijeszteni. És mivel ő is látta, hogy kemény gyerek vagyok, egészen barátságos lett.

Kár, hogy egy vastag üvegfal választott el bennünket, mert én megtanultam ám, nagyon kedvesen cicát simogatni.

Elég érdekesek voltak ezek a nagy madarak is, bár az is lehet, hogy az elválasztó kötél tetszett nekem jobban.

És most jöjjön a hét szenzációja!

Már hónapok óta készülök erre a produkcióra, sőt valószínűleg korábban is sikerült volna összehoznom, de nem volt hozzá kellő önbizalmam. 

A fő az, hogy végre sikerült.

Azt kérdezitek, hogy micsoda ez a nagy mutatvány??? 

Ha ennyire kíváncsiak vagytok, hát megmutatom nektek!

TUDOK JÁRNI!

Nem ám csak néhány lépést, hanem sok-sok métert is egyszerre. Lelkesen gyakorlom is azóta, hogy ez tudatosult bennem. Néhány apró esésem persze volt már, de azért elmondhatom, hogy azokat is nagyon jól kezelem, vagy inkább leguggolok, ha már elfáradtam.

Mindenki aki csak látta a mutat-ványomat, az teljesen odáig volt érte, remélem neked is tetszik majd, ha élőben láthatod!