2007 09 27, csütörtök
Már 4 napos vagyok! :) Kezdem megszokni ezt a világot. A zajok elviselhetőek, a szagok (ez újdonság!!) érdekesek, a színek játékosak, de ami a lényeg - Anya és Apa simogatni szoktak! És ez jó! :) Szeretem, ha szeretnek! Ezzel vajon mindenki így van? Na, ilyen komoly dolgokon ráérek még gondolkodni.
Tegnap a doki néni megállapította, hogy sokat fogytam, s nem engedett haza. Reggel pedig, szerinte keveset ettem. (30g) Nekem ugyan mindegy volt, de láttam, hogy Anya szomorú miatta. :( Így aztán, tegnap délutántól belehúztam! Először 70g -ot, később 60g-ot szopcsiztam, s azóta is, az elvárt értékek fölött eszek!
Ma délután végre azt mondta a doki, hazamehetünk. Anya szinte ugrált örömében! Elővett egy csörgőt, s beszélt hozzá. Neki is elmondta, hogy hazamehetünk. 1 óra múlva megjelent apa is. Valahonnan megtudta, mert ő is nagyon vigyorgott. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit is jelent.
Igaz, anya mesélt valamit saját szobámról, de nem igazán tudtam még elképzelni, mit is jelent ez valójában.
Hazaértünk hát, egy csendes kis családi házba. Most már tdom, mi az a saját szoba. Olyan, mint a kórházban, csak nincsenek ott a többi gyerekek, s itt nem én alszom néha az anya szobájában, hanem ő az enyémben. A szobám nagyon szép! Rengeteg hasznos dolog van benne. Például tágas helyen lehet fetrengeni, amíg tisztába tesznek! Kis is próbáltam este, hogy át tudom-e pisilni! Amikor levették rólam a pelust, s volt rá alkalmam, leteszteltem. Nem volt kihívás! Megy ez nekem! :)
Az ágyam hatalmas! Tetszik! Jót lehet benne aludni! Kókuszmatracom van, amit ugyan nem tudok micsoda, de kényelmes!:)
Apától kaptam egy barátot. Még azt nem döntöttem el, hogy szamár-e vagy nyúl, s szerintem ő maga sem tudja, na meg még egy kicsit nagy is hozzám képest, de azért alvótársnak megteszi!
Jól elfáradtam ebbe a költözködésbe, ma korán aludni tértem, de meg kell hagyni, így is ez tűnt a legmozgalmasabb napnak eddigi életemben!
