Ilyen még soha nem történt velem...

Képzeljétek, tegnap megengedtem Apának, hogy elvigye Anyát mozizni és vacsorázni. Végülis ez volt az első házassági évfordulójuk, meg Anya szülinapja, de azt mondta, hogy nem kell erre mindig emlékeztetni, van baja vele elég :)

De ami a fontos, hogy ne féljetek, nem egyedül maradtam itthon, hanem eljött hozzám Öcsi és a barátnője Linda játszani. Olyan jól szórakoztunk, csuda aranyosak voltak velem. Remélem, hogy máskor is eljönnek, olyankor is, amikor Anyáék is itthon vannak.

Egészen este 6-tól 10-ig kimenőt kaptak a szülők, de Anyunak volt ez a leghosszabb, állandóan aggódott értem. No nem azért félt, hogy nem elég ügyesek a vigyázóim, inkább azért, nehogy nagyon hiányozzak neki. Igazából olyan sokat játszottak velem, megetettek, tisztába tettek, hogy nem is jutott időm arra, hogy féljek.

Látjátok, milyen jól éreztem magam a Linda karjában?! Nagyon kedves velem, és Öcsi olyan vicces.

Később még nagyiék is eljöttek, ha már úgyis Debrecenben jártak, megkukkantották, hogy viselkedek. Végül ők várták meg, hogy Apáék hazaérjenek. Legalább ők is kipróbálták, hogy milyen velem... Remélem, nem bánták meg és nekik is jó élmény volt ez az este.

Anya megsúgta nekem, neki felejthetelen volt...

És mindenkinek mégegyszer: KÖSZI, HOGY VIGYÁZTATOK RÁM!